Mindenkinek vannak vágyott ruhadarabjai, de ha az adottságaink ezekhez nem megfelelőek, akkor – még ha könnyes búcsúval is, de – el kell őket engednünk. Nyilván, mindenen lehet egy kicsit javítani, de attól az még mindig nem lesz az igazi.

Hajlamosak vagytok nagy, bő ruhadarabokba burkolni magatokat, ha kicsit molettebbnek mondható az alkatotok.Ezzel csak az a baj, hogy épp az ellenkezőjét éritek el vele, mint amit szeretnétek. Szerencsére csak addig, amíg valaki meg nem mutatja, hogy lehet ezt máshogy is. 

Ha az első szettet nézitek, már jobbá tett állapotában, akkor azt mondjátok: jó a szett. Viszont amikor a megfelelő ruhát ölti fel egy ilyen alkatú nő, akkor azt: hú, de csinos!

 

Amíg nem látjátok meg magatokon a különbséget, addig azt sem veszitek észre, hogy ez idáig folyamatosan elvettetekmagatokból, nem hagytátok, hogy a valós testi értékeitek megmutatkozhassanak. Ebben a két szettben főleg a fazon a lényeg. Persze a két szín különbségét is zongorázni lehet, de a lényeg, hogy hogyan csinál valaki a nem megfelelő fazonnal egy csinos alakból alaktalan zsákot. 

Abba most nem mennék bele, hogy valaki miért akarja ennyire eltakarni és észrevehetetlenné tenni magát. Itt most csak arra akarok rámutatni, hogy az arányok, a fazonok mennyire látványosan képesek rontani vagy emelni a fényünket. 

A legfontosabb, hogy nem létezik rossz alak, csak rosszul választott ruha!

Ha ezt elfogadjuk, és hozzá szakemberek segítségét is, akkor a mindennapi küzdelmeinket legalább az öltözködésünk terénkivédhetjük.

Merd megmutatni magad!